Mostanában kicsit visszább vonultam... Háttérbe helyeztem magam.
Mr. Bona és a Nightwish (meg a vegyes válogatás) azért velem van.
Sokfelé jár-kel a gondolathalmaz.
Az kicsit zavar, hogy azoknak, akikről azt hittem, hogy... fel sem tűnt...
Csak egy-két embernek...
Mindegy.
Az élet mén tovább, immáron új évben...
Hamarosan - számomra mérföldkő - dátum/történés várható.
Hálás vagyok a mai napért.
Gondoltak ránk.
A gyerekeim ajándékot kaptak.
Hálás vagyok...
Köszönöm!
Ez van ma. Ráadásul jó zene szól. Nem, nem konkrétan karácsonyi, bár annak van itt az ideje... Richard Bona szól. Hihetetlen mértékben jól esik. Ahogy a pörgés is - bár kicsit fáradok.
Jó volt tegnap beszélgetni 'a zűrös pasival'. Kár, hogy eléggé elfoglalt - bár így sokkal jobban örülök, ha rám ér/ír.
Kedvelem. Bona úr zenéjét is :) Érdemes rákeresni youtube-on :)
Ez hatalmasodik el rajtam egyre inkább mostanában. Ez az érzésvilág...
Aki számítana, akinek örülnék, mostanában nem ér rá.. Nem ér rám.
Tudom, mindenkinek van dolga.
Nekem is.
Mégis...
Mégsem...
Egyedül...
Elég!
Amikor valamit nagyon szeretnél, ha nagyon vágysz rá, akkor két dolog lehet.
- összejön
- nem jön össze
A dolog nem ennyire egyszerű... Nagyon szeretnék eljutni valahová... A körülmények folyton változnak... Most - bár múlt este pozitív irányba lendültek ki a dolgok - megint a dugába dőlés látszik...
Nem tudom, mi lesz...
Elhatározás van. Információ van. Vonalas füzet - amibe kiírom, feljegyzem, kijegyzetelem - van. Vastag :) Fér bele bőven.
Tanulhatok. Szeretek - nem úgy, mint régen. Akkor muszáj volt - most valami különös erő hajt...
Különös, hogy egy idő után az embert hatalmába keríti valami ezeréves tudásvágy, információéhség, okosodni, bölcsülni vágyás... Most ezt érzem, ezt élem át. Igaz, kicsit zavarban is vagyok tőle, mert több terület bukkant fel előttem, amit magaménak érzek, és ami nagyon is közel áll hozzám. Tanulok hát!
Kristálytiszta, óarany színű nedű.
Több éves tudás a címke mögött.
Átmelegít, lezsibbadok, jól esik.
Erő.
Whiskey.
Hallgatok. Mondhatnám, hogy zenét. Azt is, de most nem arra gondolok... Bár, amit most hallgatok, nem épp tőlem általában megszokott műfaj. Más kérdés, hogy a zenei ízlésvilág is változik. Vagy alkalmazkodik...
Hallgatok. Nem beszélek. Nem mondom el... Nem mondom ki. Még akkor sem, ha nagyon kikívánkozik. Magamban tartom, bezárom. Elzárom, elrejtem.
lá lá-szó-lá-mi, lá lá-szó-lá-dó, szó lá-mi ré dó ti szó lá
Zenével álcázom, eltakarom.
Hallgatok...
A napokban elutasítást kaptam (nagy fa és fejsze esete) - azonban folyamatosan olyan dolgokkal szembesülök, olyan dolgokat tapasztalok, hogy kezdem azt hinni, az elmúlt évek alatt eddig ez a legjobb elutasításom... Miért? Azért, mert - bár roppant kezdő vagyok a megpályázott témában - már a pályázás folyamata alatt segítőkész csapattal találkoztam, az elutasítás is olyan hangnemben, stílusban történt, hogy közben utat mutatott a jövő felé. Emellett még az is megtörtént, hogy a jövőmet illetően, a terveimet-elképzeléseimet illetően is kapok segítséget.
Na, EZ a nagy dolog! Egy olyan elutasítás, amelynek minden pontjából csak tanulni, okosodni tudok! Köszönet érte!
... az a bizonyos nagy fa. Nem sikerült úgy teljesítenem, ahogy szerettem volna... Mégis, úgy néz ki, érdemes tovább - és komolyan - csűrnöm a szavakat. Fejleszteni, javítani kell azon, amiről eddig csak azt hittem, egyszerű hobbi, irománia... Az már biztos, hogy célzottan fogok ilyen irányban keresgélni tovább, mert már végre tudom, mit szeretnék csinálni a jövőben...
Napsugarak hancúroznak
a franciaágyon,
Hűs vízben frissíti arcát
minden édes álom.
Új reggelre ébredtek a
madarak a kertben,
Kényelmesen nyújtózik a
hörcsög a ketrecben.
Harmatgyöngyök csillogása
szivárványt varázsol,
Gerlepár búg a nagy fenyőn,
amott veréb táncol.
Fakopáncs is előbukkan,
kopog a diófán,
Pezseg már az őszi élet
E korai órán.
By Maya, 2010. október 21.
Előző bejegyzésem egy 'bazinagy' fába vágott fejszéről szólt... Jelentem, a feladatot elvégeztem, beküldtem a megfejtést. Legalábbis az általam prezentálható megfejtés-szerűséget. Rájöttem menet közben pár dologra, és még jól el is fáradtam. Bevallom őszintén, mégis nagyon élveztem ezt a próbamunkát. Adat- és információgyűjtéssel párosult a célirányos fejtörés - remek volt!
Mókás, hogy egy versem utolsó sorai járnak most a fejemben - eme fejszehajigálós dolog kapcsán...
"Hiszek magamban, Benned, a csendben,
és hiszek, hiszek az Úristenben!"
Akkor talán, higgyünk végre magunkban ;)
Fejsze a fában... Kipróbálom magam - nem csak beszélek/álmodokom róla... Kihívás - és akár még be is jöhet... De a fejem tele van vele (pozitív értelemben)... Kismillió gondolat, ötlet, terv, csillám jár-kel... Információgyűjtés... Új fogalmak, új területek megismerése, felfedezése - remélem, nem csak pár nap erejéig...
Az írás szeretete, a kibontakozás vágya, a kreativitás, az alkotás öröme most elnyomja az önbizalom hiányát, a gyávaságot-gyengeséget, a félelmeket...
Fejsze a fában... Belevágtunk hát... S hogy mi lesz? Mi sül ki ebből az egészből? Meglátjuk.
"NE ADD FEL! NE TOLD EL!"
ENNYI...
... egy jóképű pucolás után. Avagy a mezítelen kinézés.
Bővebben: kihasználva ezeket a csodás, szikrázó, kellemes októberi napokat, gyors ablakpucolásra adtam a fejem - illetve, adta a bánat, pucoltam ablakot pucolni. Ilyenkor ugye az ember leánya lecsalogatja a lelógó drapériát is az üvegezett fatokok elől, tisztítási okokból kifolyólag. Azon idő alatt, míg a függönyök mosódnak-szárítódnak-vasalódnak, és még nincsenek a már megtisztított ablakok fölött pihenő karnisokon, valahogy olyan meztelenné válik a szoba. Üres, pucér, kopár... Rideg... Meztelen... Olyan komoly diszkomfort-érzetem támadt, hogy még...
Viszont, a csillogóra-láthatatlanra tisztogatott ablaküvegekhez frissen mosott, vasalt, jó illatú függönyök dukálnak - és megéri az a kis idő, míg a belátás kilátástalanná válik ;)
Felöltöztettem tehát az ablakokat. Szépek. Otthonosak. Szeretem :)
Rájöttem! Mármint a muslincák titkára... Mosogatás közben ért a megvilágosodás - Agatha Christie is mosogatás közben ötlötte ki jobbnál jobb krimijeit :) Szerintem, ha lett volna mosogatógépe, egy nagy rakás izgalmas könyvvel lennénk szegényebbek...
Tehát! Heuréka! Megtaláltam a muslincák pánikszerű és kiirthatatlan létrejöttének okát! Minden a genetikára vezethető vissza. Rájöttem, hogy a muslincák rendelkeznek a rózsaszín párduc génjével... Ugyanis a muslinca nem csinál mást, csak terem, terem, teremteremteremteremterem..............
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Aradon, 1849. október 6-án reggel kivégeztek 13 honvédtisztet.
Emlékezzünk rájuk.
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
Jelenleg "térségünkbe kettős fronthatás érkezett"... Mindez orvosmeteorológiai szempontból azt jelenti, hogy az erre érzékenyeknél fejfájás, izületi panaszok - és egyéb vacakságok - jelentkezhetnek és erősödhetnek fel...
Jelentem, nálam megjelentek a tünetek... Migrénes fejfájás, látótérkiesés, valamint csillogó-szikrázó vacakságok vannak jelen... Nem azt látom, am it szeretném, illetve, ha valamit látni szeretnék, másfelé kell néznem, hogy az eredeti célt lássam....
A "kifolyik a szemem" érzet pánikszerűen erősödik, így majd eme nagyszerű érzésvilágról máskor fogok bővebben véleményt kifejteni... Tsóközön, miegymás :) Frontmentes estét-éjszakát!
Nemi életet élő muslincákat... Hát, komám... Ezek röptiben - na nem, a legyet is, hanem egymást... Vagy hordozórakétásat játszottak, vagy repülő emeletes buszt, vagy mittomén...
Komolyan... Kis szárnyas izék, a semmiből teremnek pár elől maradt (vagy épp elfeledett) gyümölcsökből, bármiből... És valószínűleg létezésük első pár pillanatában képesek a többszörződésre... Kiirtani őket pedig kész rémálom...
Muslincák... Más néven gyümölcslegyek... Cccö... Kicsi, bosszantó teremtődmények - kétlem, hogy valaki szándékosan hozta volna létre őket...
Őszintén szólva, rákerestem a kérdéskörre a neten... Ezeknek a lényeknek 12 nap elég a születéstől a kifejlett létig... Viszont mókás, hogy a keresőbe beírva a muslinca szót, jó pár borbár és egyéb borozó, vagy borral kapcsolatos hivatkozás jelenik meg... Nálunk bortól függetlenül létrejönnek ezek az apró vackok - sürgősen meg kell találnom a keltetőjüket, mert ......................
No, vadászni mentem!
